Zsírzástechnika

Elmúltak azok az idők, amikor még a zsírzás is része volt a rendszeres karbantartási munkáknak. Ma már nem nagyon találunk olyan autót, aminek valamelyik részénél kenőzsírt használnak. Ezt már leváltotta valami önkenő megoldás, vagy valami kopásálló anyag került a helyére. A függőcsapok egy tipikus példa arra, amik jellemzően igényelték a zsírzást, de ezeket mára kiváltották a gömbfejek, vagy a McPhershon-felfüggesztés. Talán a kormánymű, amire azt mondhatjuk, hogy megmaradt, mint kezelendő felület, de itt sem úgy van, mint régen, hogy elő van írva az időközönkénti újrakenés.

A régi autók tulajdonosain kívül még számos egyéb alkalommal találkozhatunk a kenésnek ennek a formájával, mint például haszonjárművek, gépek, utánfutók esetében, de az otthoni hintaágy esetében is jól jöhet. Számos előnnyel szolgál, az olajos kenéssel szemben, mert jóval egyszerűbb és nem folyik el, a környező szennyeződéseket és nedvességet is megfogja, mindezt úgy, hogy nem juttatja el a kenendő helyekre. A felvitele egyszerű, és eltávolítani sem nehéz, ha úgy alakul, és nem csupán mozgás közben nyújt védelmet.

A kenőzsírok felvitelére általában igénybe kell vennünk valamilyen eszköz segítséget, nem elég csak szimplán kézzel felkenni, úgy nem érne semmit az egész. De nem is lenne értelme egy bonyolult drága szerkezet használata, ezért erre találták ki az úgynevezett zsírzógombot, amin keresztül lehet a kenőanyagot a megfelelő helyre juttatni. Ezek nagyon olcsó kis szerkezetek, utólag is beépíthetőek és nyugalmi állapotban automatikus lezárják a zsírzott teret, ezzel útját állva a szennyeződésnek, pornak, nedvességnek. Viszont egy zsírzóprés beszerzése mindenképpen szükséges hozzájuk, mert anélkül nem lehet rajtuk átjuttani a zsírt.