Autó stabilizátor, első és hátsó stabilizátor rúd
A stabilizátor addig jó, amíg csend van! Legalábbis a hozzátartozó gumi szilentblokk cseréjén biztosan el kell gondolkodnunk, ha kopogó hangot hallunk a futómű felől. Ha nem csak stabilizátor, de egyéb autó felfüggesztés, kormányzás alkatrész is szükségeltetik kocsijába, nálunk biztosan megtalálja.
Stabilizátor az egyenletes úton tartásért
A stabilizátort használat közben rendkívül intenzív hatások érik, a működését segítő gumi szilentblokk pedig pláne könnyen elveszti formáját idővel, elöregedik, megnyúlik, sőt akár még eltörhet a kar is. A rendszernek az a feladata, hogy csillapítsa a gépkocsikon a billegést, ezt pedig úgy éri el, hogy az autó dőlésekor, vagyis, ha az egyik kerék magasabbra kerül a karosszériához képest, mint a másik, a stabilizátor – mivel megcsavarodik – ellenáll ennek a hatásnak, ezáltal a haladás is komfortosabbá és stabilabbá válik. A kocsi két felén található kereket a stabilizátor rúd köti össze, gömbcsuklók, valamint a zaj- és rezgéscsillapító feladatot ellátó gumi szilentblokkok közreműködésével. Egy élesebb kanyarban tehát nem csak az adott oldali futómű terhelődik, a rúdnak köszönhetően megoszlik a két oldal között az erőhatás, stabilabb marad a kocsi.
A stabilizátor hibája többféle lehet, mivel több elemből áll
Mivel a stabilizátor több részből áll, így meghibásodása is számos jellegű lehet. Az egyik legáltalánosabb, ha kiszakad a szilentgumi, vagy mondjuk leválik, lyukacsos lesz a szilentblokk. A legsúlyosabb eset, ha a stabilizátor rúd elferdül, vagy ne adj Isten, eltörik. A különböző alkotóelemek eldeformálódhatnak, elkophatnak a karok és a perselyek, balesetek miatt mechanikusan is sérülhetnek. Az idő vasfoga, pontosabban a rozsda foga ugyanúgy nyomot hagyhat rajtuk. Bizonyos esetekben pedig nyílás keletkezhet a felső és az alsó golyós egységen. A magyarországi utak állapotából kiindulva nagyon kell vigyázni például a kátyúkkal, amik bizony miatt akár nagyobb kár is érheti az alkatrészt.
Mikor kell cserélni?
Alapvetően 200 000 kilométernél is több lehet a stabilizátor élettartama; ha rendeltetésszerűen használják a kocsit, akkor akár még annak teljes élettartama alatt is jól szolgálhat a szerkezet. Ugyanakkor az egyik legfőbb eleme, a stabilizátor rúd már hamarabb kopik, használódik el, bizonyos típusokat akár már 20 000 kilométer után is cseréltetni kell. Különösen igaz ez azokra a rudakra, amikkel főként rossz minőségű, kátyús utakon autóznak.
Akadnak bizonyos jelek, amikből mi magunk is következtethetünk az alkatrész csereérettségére, például, ha kanyarodás közben már nem olyan stabil az autó, mint ahogy megszoktuk, olyan, mintha billegne egy kicsit. A vezetés közben fülünket megütő kopogó hang több mindenre is utalhat, így köztük a stabilizátor tönkremenetelére is. Gyanús lehet még az is, ha nagyobb sebességgel vezetve valamelyest eltér a menetiránytól a kocsi, továbbá, ha valamely oldalra húz a kormány pillanatnyi elengedésekor. Amiről nem feltétlenül gondolnánk, hogy stabilizátor hibára is utalhat, az az, ha a kocsi az elvárhatónál hosszabban gurul fékezésnél.
Stabilizátor ellenőrzése házilag
Mielőtt szót ejtenénk a stabilizátor állapotának otthoni diagnosztikájáról, le kell szögeznünk, hogy precíz vizsgálatot kizárólag emelőplatformmal és aknával rendelkező szervizekben, műhelyekben lehet végezni. Persze ettől még házilag is meg lehet vizsgálni, „hogy áll” az alkatrész. Ehhez elsőként el kell fordítani a kormányt a mozgási tartományában annyira, amennyire csak tudja a kiindulási ponthoz képest. Ezután a stabilizátor rudat is meg kell mozgatni. Amennyiben érezhető különbséget érez, szinte biztosan cserélni kell az alkatrészt. Ha a rúd megrázása közben kopogó hang üti meg a fülét, a csuklóknál differenciákat tapasztal, akkor ki kell cserélni az összekötő tudat. Ha az alkatrész könnyedén mozog a felfüggesztési konzolon, akkor feltehetőleg „csak” a csuklók rögzítésével akadt probléma.
Milyen típusai léteznek, mire kell figyelni rendelésnél?
A stabilizátor rúd általában rugóacélból készül, U formájúra és kör keresztmetszetűre gyártják. Ami az elhelyezkedését illeti, ez alapján két csoportba sorolhatjuk: első és hátsó felfüggesztésen lévő stabilizátor. Ugyanakkor fix és állítható merevségű stabilizátorok is: utóbbinál a rögzítés erősségével válik állíthatóvá a mechanizmus. Épp ezért a mai modernebb kocsikban – főleg terepjárókban – már nem rudakat építenek a szerkezetbe, hanem stabilizátor hengereket.