AUTÓTÍPUS KERESÉS

Kovács Autó

A törésteszt története

Legördül egy új autó a gyártósorról. Már mindenki látja lelki szemei előtt, ahogy beül az elégedett tulajdonos és elindul egy hosszú, boldog történet a sofőr és a négykerekű között. Szomorú, de ez nincs mindig így, hiszen mielőtt egy autótípus kigurul az utakra, néhány modell „feláldozza magát” a kötelező töréstesztek oltárán.

 

Már megint egy magyar

 

Az autózás még napjainkban sem veszélytelen tevékenység. A hőskorban ez még inkább igaz volt, így a fejlesztőmérnökök nem véletlenül jutottak el odáig, hogy tesztelni kell minden forgalomba helyezendő modell ütközéskor tapasztalható tulajdonságait. Talán már meg sem lepődünk azon, hogy itt is egy magyar ember állt a történések mögött. Barényi Béla a 1939-től a Daimler-Benz mérnökeként kereste kenyerét. Munkája során kialakította az autók passzív biztonságvédelmének elvét. A Mercedes stuttgarti gyárában dolgozta ki az olyan autóalkatrészek, mint a gyűrődési zóna vagy a teleszkópszerűen benyomódó kormányoszlop tervét. Nevéhez fűződik az 1940-es években bevezetett biztonsági töréstesztek kidolgozása is. Ezt számos kísérlet előzte meg, ugyanis próbaütközésnél nem szerencsés, ha sofőrök ülnek az autóban, márpedig azokat valahogy mozgásba kellett hozni. A frontális ütközések szimulálásához előszőr drótkötélpályán húzott autókat használtak. Itt nem sikerült elérni a kívánt sebességet így forradalmi újításként az autók hátsó részéhez erősítettek egy gőzrakétát, amivel már sikerült nagy karambolokat szimulálni. A borulásos tesztekhez egy úgynevezett dugóhúzórámpát fejlesztettek ki.

 

Törésteszt

 

Tesztalanyok

 

Az első teszteknél még a tudomány előrehaladása érdekében sokszor a magukat sem kímélő mérnökök ültek a kocsikban. Természetesen mindenki tisztában volt azzal, hogy ez nem fenntartható kísérleti formula, így gyorsan kellett valami megoldást találni. Sokan elítélték, de a mai napig hasznos kísérleti eredményeket tudtak felmutatni a detroiti Wayne Állami Egyetem kutatói. Itt holttesteket ültettek a volán mögé és rajtuk nézték a fejleményeket. Azért voltak rendkívül fontosak az itt született eredmények, mert bár a próbababák jól használhatók az erőbehatások vizsgálatára, a belső szervek reakciójáról semmiféle eredményt nem tudhatunk meg. Egyébként az első töréstesztekhez használatos bábut, Sierra Sam-nek nevezték, 1949-től az amerikai légierőnél használták. A már kifejezetten autós törésteszteknél alkalmazott bábu, a Hybrid I. volt. 1976-ban „született” meg a még napjainkban is használatban lévő Hybrid III. A plasztik babák csontváza alumíniumból, bordáik pedig tiszta acélból állnak össze. Akár 160 érzékelővel is fel lehetnek szerelve, így másodpercenként közel 70 ezer adatot rögzítenek.