AUTÓTÍPUS KERESÉS
KOSÁR TARTALMA
A kosár jelenleg üres

Kovács Autó

Az automatikus vezérlésű autók veszélyei

Számos kétely és tisztázatlan kérdés társul a lassan realitássá váló automatikusan irányított közúti forgalommal. A dilemma lényege: milyen etikai szabályokat kell betartaniuk a robotsofőröknek?

Ismert kérdések, ismeretlen válaszok

Nem a robotpilóták és automata sofőrök megjelenésével merült fel először a dilemma, vajon mi várható el az emberektől, ha dönteniük kell a saját és mások életéről, vagy esetleg egy életet kell feláldozni számos élet védelmében. A pszichológiai kísérleteket nem ma dolgozták ki, hogy megvizsgálják az emberek magatartását súlyos döntési helyzetekben. Ilyen a vasúti sín teszt, amelyben arról kell színt vallania a résztvevőknek, hogy mit tesznek, ha egy elszabadult vasúti kocsi rohan a sínen egy elágazás felé, amelynek egyik ágában egy, a másikban két ember van a sínekhez kötözve a váltó után, amelynek beállításától függ, egy vagy két ember hal-e meg.

A robotpilóta és az etika

A kérdés még szélsőségesebben úgy tehető fel, hogy vajon az emberek vesznek-e olyan autót, illetve rábízzák-e az életüket olyan robotpilótára, automata sofőrre, amely nem egyedül és kizárólag az ő életük védelmében hozza meg a döntéseit, hanem a legkisebb veszteség elvét alkalmazza, vagyis feláldozza az autóst, hogy megmentse – mondjuk – az úton áthaladó több gyalogos életét. Elvárhatják-e az autók tulajdonosai, hogy a robotpilóta csak és kizárólag az ő érdekükben cselekedjen? A kérdésre nincs jó válasz, főleg annak fényében, hogy a vizsgálatok értelmében az emberek többsége csak addig hajlandók elfogadni a legkisebb veszteség elvét, amíg azt nem az ő élete rovására alkalmazzák.

Automatikus vezérlésű autók

 

Új közlekedési filozófiára van szükség

 

Az említett kérdés megválaszolásának erőltetése helyett egészen új közlekedési filozófiára lesz szükség az automata sofőrök korszakában. Abból kell kiindulni, hogy a jövőben nem egyszerűen a közlekedés egyes résztvevőinek egyedi reakcióitól, döntéseitől függ a baleset elkerülése, hanem a közlekedés valamennyi résztvevőjének aktív és folyamatos kommunikációjától és együttműködésétől. Egészen leegyszerűsítve arról lesz szó, hogy létre se jöhessen balesetveszélyes helyzet. Még világosabban fogalmazva: nem a robotpilóták programozása vészhelyzetre, nem az automata sofőrrel szembeni etikai elvárás kidolgozása a fő feladat, hanem az emberi tényező teljes kizárása a közlekedésből.

 

A legnagyobb kockázat az ember

 

Az intelligens, egymással együttműködő autók a közúti forgalomban olyan dinamikus rendszert hoznak létre és tartanak fenn, amelyben kizárt az egyes résztvevők összeütközése. Baleset csak emberi hiba esetén fordulhat elő, tehát – a legfontosabb – az emberi tényező, vagyis az ember kizárása a közlekedésből. Így például a gyalogosok és a járművek totális elkülönítése, ami a jármű-jármű konfliktusra egyszerűsíti a problémát, aminek a megoldása már ma is ismert. A gépek, az automata vezérlésű autók már ma is balesetmentesen együtt tudnak mozogni az utakon. Így például már létező megoldás az egymást nagy sebességgel, alig méterre követő teherautók konvoja, amelyeknél kizárt a fékezésből eredő baleset, az, hogy az egyik hátulról a másikba rohan, mivel az első fékezésével egy időben fékez a konvojban haladó valamennyi jármű. Mivel egyedül az ember nem automatizálható és az ember nem rendelkezik a kellő reakcióidővel, megbízhatót, 24 órás üzemmóddal, az embert kell kivenni a közúti forgalom rendszeréből ahhoz, hogy megszűnjenek a balesetek.