AUTÓTÍPUS KERESÉS
KOSÁR TARTALMA
A kosár jelenleg üres

Kovács Autó

Leghosszabb vontatás

Autó vontatás mindig kellemetlen, főleg ha hosszan kell. Hallottunk egy történetet a leghosszabb vontatásról, ezt szeretnénk megosztani olvasóinkkal.

Leghosszabb autó vontatás

Nándort mindenki sokra tartotta a moszkvai magyar kolóniában. Ügyesen épített kapcsolatokat, szerzett be hiánycikkeket, jutott hozzá olyasmihez is, amit mások nem tudtak megszerezni. Az elsők között vett meg egy Lada Samarát is, ráadásul az akkor nagyon divatos sötétszürke metál (az orosz színkód szerint nedves aszfalt) színben. Tudta, ha itthon eladja, lesz szépen haszon a kocsin, de ehhez haza kell juttatni a gépet. Megörült hát, amikor megtudta, hogy nagyjából akkor jönne haza kocsival az Öreg is, amikor ő tervezte. Beszervezett gyorsan egy harmadik útitársat, így már javasolni lehetett, hogy menjenek „konvojban”.

Egyidős volt velük az Öreg, azért hívták így, mert sokat élt és sokat megélt már a Szovjetunióban, többen azzal viccelődtek, hogy ő már haza sem megy, ott fog kint meghalni és díszsírhelyet kap a Novogyevicsje temetőben. Ennek most nem volt jelentősége csepp sem, annak viszont annál inkább, hogy fejből tudta a Kárpátokon átvezető utat.

Az Öreg indult elöl, de csak egy lámpája volt, az is kiégett még mielőtt megvilágosodott volna, ezért Szmolenszkig közrefogták a régi 1300-asát. Mire fényes nappal lett, újra az Öreg állt élre, és jól meghúzta Lembergig. Ott, az elkerülő körgyűrűn, a világítást kijavító szerviz parkolójában tartotta meg az első tanácskozást: „négy kilométerre innen van egy kemping, használható faházakkal, vagy megalszunk ott, vagy egyhuzamban átesünk a Kárpátokon, Magyarországon már mindenki csinál amit akart, otthon van”.

Jó erőben érezte magát mindenki, a második lehetőséget választották, de az Öreg annyit kikötött: Sztrij után, a forrásnál kiállnak egy utolsó egyeztetésre, azután jöhet a végső roham.

Így is történt, elfogytak a szendvicsek, kiürült a kávéstermosz, került a flakonokba finom forrásvíz, és indulhattak. Sötét volt már akkor. Az Öreg vagy nyolc kilométer után csak azt érzékelte, hogy elhúz mellette egy drapp ezerötös, utána egy szürkén csillogó Szamara, pedig nem így állapodtak meg. Odalépett kicsinyég, néha 140-nel ment, megelőzött már mindenkit, de a társainak nyomát sem lelte. Negyvenkét kilométer után feladta. Bent járt Szkoléban. Félreállt, várt. Közben megismerkedett e helyiekkel. Először a legközelebbi házból jött elő a gazda, azután a szomszéd, egyre többen körégyűltek. Volt aki szállást ajánlott, volt aki friss tejet adott volna el, más a pajtát javasolta a kocsi számára, hogy ott biztonságban lesz reggelig.

Este tíz sem volt még helyi idő szerint, de sötét, pislákoló ukrajnai éjszaka volt ez. Az Öreg eldöntötte, nincs mire várnia tovább, barátai nyilván vagy ötven kilométerre előtte vannak már, megy ő is, átesik a hegyen, hajnali három tájt már magyar területen lehet, ott majd látja, hogy leáll, vagy elmegy Pestig. Ekkor fékezett kocsija mellett Gábor, a harmadik útitárs, és magyarázta, hogy Nándor még mindig a forrásnál áll, nem indul a kocsija.

Érdekes volt. Ha indított, elment a világítás. Ha járt a motor és felgyújtotta a lámpát, azonnal leállt, nem volt gyújtás. A motorháztetőt felnyitva minden világossá vált: felrobbant a kiegyenlítőtartály, az apró cseppek milliói bejutottak a biztosítékokhoz, zárlat keletkezett zárlat hátán. A sötétben esély nem volt bármit is tenni. Hanem a pár kilométerre levő kamionparkolóig csak elvontatták a kocsit.

Aki ilyet nem látott, nem tudja elképzelni ezt a parkolót. A csillagos ég a világítás, a közeli erdő a vécé, egy csörgedező erecske a mosdó, a segélykérő ugyan működik, csak senki nem hall és ért semmit a másik mondandójából.

Az Öreg szorosan egymás mellé állította a kocsikat, hogy az ajtókat ne lehessen kinyitni, de a leengedett ablakon valami levegő csak legyen, és mielőtt elrendelte volna az alvást, odavitte Nándort egy kisebb teherautóhoz, és a zseblámpa fényénél mutatta: ez fog téged reggel elhúzni Ungvárig, a szervizbe.  Nándor nem hitte, de az öreg elmagyarázta: asztrahányi a kocsi. Mutatja a rendszám. Ha csak ide menne Szkoléba, Szvaljavába de akár Munkácsra, nem állt volna meg aludni, Az egy-másfél órás út nem számít. Ungvárig megy, vagy Csapig, és nem siet. Az ilyennek mindig van kötele, de merev vontatórúdja is. Whisky, vodka, cigaretta vagy készpénz lesz a fizetség, nem sok.

És másnap minden úgy volt. Egy üveg igazán jó vodka és valami nevetséges összeg árán elhúzta a teherautó a Samarát át a Kárpátokon, az ungvári Lada szerviz bejáratáig, 167 kilométeren át. Hogy ott, ahol három napnál korábbra nem vállaltak egy zsírzást sem, hogyan jutott be az Öreg az idegeneknek belépni tilos feliratú ajtón, hogyan jött elő az ügyeletes művezetővel, aki maga állította helyre a hűtőventillátor csatlakozását és törölte ki a  biztosítéktáblát, majd rakott fel egy használt, régi kiegyenlítő tartályt szigetelőszalaggal rögzítve, azt senki sem tudta. Egy karton Marlborót kért el Nándortól az öreg, de hogy a sok kézfogás közben mikor adta át, azt sem látta senki. Csak annyi volt világos: mivel nem működött a hűtőventillátor, a  hegyekben megdolgoztatott, túlmelegedett motor a forrásnál nem tudott visszahűlni, a forró folyadék szétvetette a kiegyenlítőtartályt, a gőz bejutott mindenhová, apró cseppekben csapódott le a biztosítékokon is, és zárlatokat okozott.
 

Autóalkatrészek és autós termékek. Kiválló minőség alacsony árak!