AUTÓTÍPUS KERESÉS
KOSÁR TARTALMA
A kosár jelenleg üres

Kovács Autó

Megtankolni Henriket

Úgy szokott lenni, hogy minden tágabban vett családban, szorosabb baráti-rokoni közösségben van egy olyan autó, amelyikkel a piszkos munkát is el lehet végezni, a nemszeretem feladatokat is meg lehet oldani.

Az ilyen autó többnyire lestrapált, de jó nagy a csomagtartója, aztán vonóhorog is van rajta.

Belefér a cement, festék, gipsz, homok, ha éppen felújítja valaki a lakását, máskor a több zsák krumpli, vagy a tanyára kiszállítandó takarmány, a befőzéshez, pálinkafőzéshez szolgáló többládányi gyümölcs a rakomány. Ezzel szokás menteni a lerobbant kocsit, vontatni, ha valamiért nem járóképes, szóval jó ez mindenre. Csak hétköznapi családi autózásra meg olyan alkalmakra nem jó, amikor meg kell jelenni. Juditéknál ilyen autó volt a Henrik. Judit apja hívta így, mert hogy Ford volt az istenadta, jókora Taunus. Meg még fekete angyalnak is hívták, pontosan kifejezve a funkcióját. Amúgy, ha a fakóságában, örök szürkés piszkosságában volt színe neki egyáltalán, akkor az sárga lehetett, de sárga angyalnak viccből se csúfolta volna senki.

Volt úgy, hogy Juditnak kocsira volt szükség, és éppen nem volt szabad más járóképes kocsi a családban, olyan, amelyet az állandó használó akkor még nélkülözni is tudott ráadásul, ilyenkor bizony ráfanyalodott a Henrikre. Ezért talán még meg is szerette titokban az öreg járgányt, mert kéznél volt legtöbbször, számítani lehetett rá. Vezetni viszont mégsem szerette. Nagy volt a volán holtjátéka, a futómű sem volt tökéletesen beállítva, gyorsulni sem gyorsult már igazán, és a gumija sem volt éppen fitt. Ekkor szokta meg Judit a nyugodt tempót, a biztonságos követési távolságot, a komótos fejben is átélt vezetést: most váltani kell, most az irányjelzőt kapcsolni, most felkészülni a kanyarodásra...
Egyszer a barátját, Lajost „kellett” Szegedről Budapestre, pontosabban a Ferihegyi repülőtérre szállítani. Lajos akkor éppen az utazós korszakában volt, hol repülővel, hol vonattal, országon kívül és belül is gyakran, az együttlétek szűkre mért perceit meg tudta sokszorozni egy ilyen fuvar. Judit tehát szívesen vállalta, ez az önkéntesség volt a „kellett”. Eredetileg egy jobb autóban bízott a lány, de az valamiért másra kellett, így a Henrik jutott. Azzal ráadásul, hogy az első benzinkúton meg kell tankolni. Nem volt még autópálya, a régi ötösön jártak Pestre, most meg úgy tervezték, hogy Alsónémedinél átmennek Gyálon át Vecsésre, onnan közelítik meg a repteret, nem mennek be Pestre. (M0-ás sem volt még, természetesen.)
Jött az első benzinkút, mindjárt Szeged határában, Judit természetes mozdulattal nyújtotta a kulcscsomót, rajta a tanksapka kulcsával, Lajosnak. Lajos kiszállt a kocsiból és hasonló természetességgel adta az addigra már kiválasztott kulcsot a kutasnak: tele kérem, amennyi csak fér. És akkor a kutas végignézett az autó jobb oldalán, átment a balra, de a tanksapkát sehol nem látta.
- Hol van itt a tank? – kérdezte.
- Azt én nem tudom. Kölcsönbe van a kocsi, először nálam – válaszolta hanyagul Lajos, és ő is megkerülte az autót.
Bizony meg kellett kérdezni a másik kutast, az meg csak úgy bizonytalanul, félig kérdve mondta, hogy talán a rendszám alatt. Így is lett. A hátsó rendszámot az azt tartó lemezzel együtt lehajtva hozzá lehetett férni a tartályhoz. Kicsit ugyan előrébb kellett állni, hogy a cső odaérjen,szóval kulcs vissza Lajosnak, tőle Juditnak, két méternyi gurulás, és indult vissza a kulcscsomó, egészen a kutasig, aki most már tölthetett.
Lajos azóta nem ül úgy idegen autóba, hogy előtte körül ne bírálná, megvan-e a tank. Judit meg nem tankol maga, a kutasra bízza ezt a felelősségteljes műveletet.

 

Autóalkatrészek és autós termékek. Kiválló minőség alacsony árak!