AUTÓTÍPUS KERESÉS
KOSÁR TARTALMA
A kosár jelenleg üres

Kovács Autó

A mások Mercedese

Kölyökkorában sokféle autóról álmodozott Zoli, de Mercedes valahogy nem volt közöttük.

A mások Mercedese mindig fényesebb

Jaguár, Rover, Thunderbird vagy Pontiac, esetleg Corvette, és persze Rolls Royce meg Bentley, és néhány neve sem volt sportkocsi filmekből, képes kiadványok lapjairól.
- A Merci az fenn hordja az orrát – mondta a barátainak meglehetős magabiztossággal,és nem volt ebben semmi hamisság, úgy is gondolta.
Akkoriban nem a legfrissebb modellek jutottak el Magyarországra, az utcán látott limuzinoknak nagy, olyan szúnyoghálóra emlékeztető hűtőrácsuk volt, nem a Zoli (vágyainak) ízlése, na!

Az igazán szép Mercedesek, a sportautók, az exkluzív modellek csak jóval később, már felnőtt fejjel váltak Zoli (akkor is nagyon távoli) ismerőseivé, őszülő fejjel már megfontoltabban szerelmesedik az ember.

Úgy alakult az élete ráadásul, hogy előbb ült Rolls Royce-ban, mint Mercedesben. Egy szálloda előtt állt az a barnametál Silver Shadow, svájci rendszámmal. Zoli biciklin kerekezett arra, és az utca másik oldaláról – mivel nem tréfál a sors – Trabi becenevű haverja kiáltott rá éppen akkor. Kevésen múlott, hogy amíg odanézett, nem ment neki a gyönyörű autónak, tényleg az utolsó pillanatban, ösztönösen kapta félre a kormányt, olyan hirtelen, hogy le is kellett ugrania a gépről, nehogy elessen.

Rá is mordult a kocsi tulajdonosa, történetesen franciául, hogy vigyázhatna, meg jó hogy nem ment a kocsinak. Zoli gagyogott pár szót ezen a nyelven, odabökött vörösödő fejjel egy „excusé moi monsieur”-t, megfejelve azzal, hogy „figyelmetlen voltam”, meg rien a faire, vagyis hogy nem történt semmi. Ekkor az elgáns úr megenyhült, és valami olyat kérdezett, hogy tudja-e Zoli, hogyan kell Bajára menni.

Zoli mondta, meg hogy száz kilométer az egész Szegedről. Erre a svájci megkérdezte, nem kisérné-e el, éppen csak át kell adnia valamit ott, egy Svájcban élő magyar barátja küldte a szüleinek, csak megy és jön, nem lesz még három óra sem az egész.

Zoli anyja a Széchenyi térnél dolgozott, pár percre csak, nem volt még mobil, Zoli nem mert elindulni csak úgy, kérte a svájcit, várjon tíz percet, kiderül, elmehet-e vele. Anyja nem sokat értett az egészből, csak azt, hogy Zoli nagyon menni akar. Valahogy egy svájci egyszerűen megbízhatónak tűnt, a gyerekeket sem féltették-óvták akkor még annyira, igaz rémtörténet is kevés volt, mehetett. Így ült bő kétszáz kilométert egy Rolls első ülésén Zoli.

Mercedesben meg vagy huszonöt évvel később, egy nyáron mindjárt kettőben, és persze a vezetőülésben. Az egyik – megint szinte hihetetlen – éppen olyan színű volt, mint az a Rolls, nagy, talán 250-es, és automata váltós, e tekintetben ebben a kocsiban veszett el Zoli szüzessége. Meg abban is, hogy az akkori vagy hatszáz  kilométeres útjukon állt meg először (és mindmáig utoljára) alatta Mercedes, szerencsére nem volt vele nagyobb baj, kis kábeligazítás, bovdenhúzogatás után ment újra a kocsi.

A másik Merci fehér volt, korszerűbb, frissebb modell, igazán mutatós darab. Ellentétben a másikkal, nem dízel, fürge és erős benzines, keskenyebb, sportosabb hűtőráccsal. Csak egy hétvégére kapta meg Zoli, egy baráti találkozóra volt hivatalos a Balaton mellé, másképpen nem tudott volna elmenni.

Leparkolt kissé hátrább, bement a házba, üdvözölte az ott lévőket. Ekkor lépett be a főnöke.  – Gyerekek, kié az a gyönyörű Mercedes?

- Én jöttem vele – mondta halkan Zoli.

És nem vett sem Mercdest, sem BMW-t azóta sem. Nincs ezzel egyedül.

 

Autóalkatrészek és autós termékek. Kiválló minőség alacsony árak!