AUTÓTÍPUS KERESÉS
KOSÁR TARTALMA
A kosár jelenleg üres

Kovács Autó

Felnik gyűrve, törve

Felnik gyűrve, törve, repedve, és a rossz benzin. A Volvo Moszkva utcáit járta elsősorban.

Az autó felnije, ha nincs rá figyelve gyűrődik, törik

volvo felnik benzin autós blog.jpgÉs Lajos hajtotta leginkább. A nyolcvanas években nem számított büntetésnek, ha valakit Moszkvába szólított a sorsa, ma úgy mondanánk, a karrierje. Ez általában emelkedést jelentett azon a bizonyos karriergörbén. És még magasabbra kúszott ez a képzeletbeli vonal, ha az éppen aktuális Ladából nyugati kocsiba ülhetett át a kiküldött. Ez viszont rendszerint Volvo volt, északi autó, az éghajlati viszonyoknak leginkább megfelelően, meg a biztonság sem volt utolsó szempont az akkor hirtelen és gyors ütemben sűrűsödő moszkvai forgalomban. A szóban forgó kocsi 460-as modell volt, acélkék, nagy előrenyúló orral. Beceneve nem lett, az orosz barátok ugyan hívták krokogyilcsiknek (vagyis krokodilocskának) vagy cápának, ami akula oroszul. Lajos egyszerűen élvezte a kocsit. Azt is megbocsátotta neki, hogy amióta megvolt, több beszélgetnivalója akadt a rendőrökkel. Előfordult ugyanis, hogy kora reggeli indulással már Leningrádban – akkor még úgy hívták Szentpétervárt – ebédelt a barátaival vagy partnereivel. Hétszázhúsz kilométert meg csak kivételes szerencsével lehetett megtenni öt és fél vagy hat óra alatt úgy, hogy ne legyen dolga az embernek rendőrrel. Ez be volt kalkulálva.

Ami viszont nem, az a sok lesüllyedt csatornafedél, alattomos kátyú volt. Ezeket a Ladák valahogy jobban bírták, a Volvo mélyen ülő, lapos abroncsai nem védték ki az ütést. Az acélfelni horpadt, repedt is olykor. Sokszor nem lehetett másképpen megúszni, mint kövérebb gumival, benne belsővel, de így sem bírta sokáig. A könnyűfém felni sem bizonyult nyerőnek. Kevésbé deformálódott ugyan, de repedt, kitört egy-egy nagyobb ütéstől. Csakhamar külön műhelyek jöttek létre ezek hegesztésére, javítgatására. Hosszabb utakra két pótkerékkel járt Lajos.

Nem is ebből lett a baj, hanem a benzinből. Olyan abban az időben még volt kétféle. Már nem volt hiány a hétköznapi kutakon, de még működtek a külföldieket kiszolgáló „valutás” benzinkutak, ahol előre megváltott jeggyel kellett fizetni.

Egyszer hazafelé indult Lajos, egyedül, nem is Bresztnek, hanem át a Kárpátokon, Munkácsnak, Ungvárnak, Csapnak véve az irányt. És hogy a hosszú út előtt többet pihenhessen, a cég sofőrjét kérte meg, hogy tankolja meg a kocsit. Meg is tankolta, de kannából, valahonnan balkézről szerzett olcsóbb benzinnel. Lajos ezt persze nem tudta.

Először azt vette észre, hogy amint világosodni kezdett, arra északon, nyáron ez már hajnali négy előtt bekövetkezik, és kicsit odalépett a gázpedálra, az autó nem gyorsulni kezdett, hanem előbb ki-kihagyott a motor, majd le is állt. Pár perc múlva újraindult, de egyre kisebb sebességig lehetett felvinni. Először még bírta százig, később nyolcvannál leállt már, aztán hatvannal lehetett vele vánszorogni.

Az útba eső szervizekben nem kerteltek. Mondták, meg tudják simogatni az autót, nem értenek hozzá. Na, ekkor adott neki nevet Lajos: „Vilma – mondta a volánt simogatva – haza kell érnünk, várnak a gyerekek, tudod, mennyire szeretnek téged”. És Vilma el is ballagott ötvenes átlaggal Kobrinig, a breszti úton az utolsó városig, ahol délre kell venni az irányt.

Itt volt egy nagy szerviz, ahol rögtön rájöttek: az üzemanyag szennyezett, eltömi a szűrőt, nagy gáznál már nem kap elég benzint a motor. A megoldás is egyszerű volt. Lekapták az üzemanyagcsövet a motornál és a kompresszorral megfújták visszafelé, a tank felé. Működő szűrő ugyan nem maradt, de a kocsi száguldott Budapestig. Hogy aztán menyi munka volt a tank kiszerelésével, a rendszer átmosásával, a hengerek adalékolásával, salaktalanításával, az már egy másik történet.
 

Autóalkatrészek és autós termékek. Kiválló minőség alacsony árak!